Hír Interjú Kritika Riport

2013. november 05. 00:55, madainyer

Szeretőt tart-e a szeretőm?

„Milyen guszta ez a languszta!” Ezzel a mondattal zárul a Hatan pizsamában című Camoletti bohózat első felvonása a Játékszínben. És azt hiszem, ezzel mindent elmondhatnánk az előadásról. De mégsem állhat ez a poszt két sorból.

hatan1.jpg

Lévay Viktória (Brigitte/1), Hajdú Steve (Bertrand) és Csonka András (Robert)

Fotó: Szalóky Béla

Hogy is kezdjem? Szabadkozom egy sort. Nem, mi nem lila ködben élő értelmiségi sznobok vagyunk. Nem, nálunk nem Zsótér Sándornál kezdődik a színház, és nem kívánalom, hogy testnedvek fröcsköljenek a színpadon. Sőt, papírunk van róla, hogy nekünk tud tetszeni egy Marc Camoletti-bohózat. De a Hatan pizsamában előadását a Játékszínben, hát, hogy is fogalmazzak, nem éreztük a magunkénak.

Adott egy középkorú házaspár, Bernard (Hajdú Steve) és neje, Jacqueline (Vándor Éva), akik mindketten szeretőt tartanak, természetesen egymás előtt teljes titokban. Ám a házaspár úgy alakítja, hogy a hétvégén mindkettőjük szeretője kéznél legyen egy vendégség keretében. Míg a feleségnek könnyebb a dolga, hiszen férje kollégája, Robert (Csonka András) szerelmének tárgya, addig Bernard kreatív megoldást kénytelen választani, kedvesét Brigitte-et (Lévay Viktória) kollégája szeretőjének hazudja, nem tudván, hogy ezt a pozíciót a valóságban épp saját neje tölti be. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy közben megérkezik a kisegítő szobalány (Fábián Anita), akit szintén Brigitte-nek hívnak. Nem nehéz kitalálni, hogy ebből is nagy kavarodás lesz, no meg végeláthatatlan kamucunami.

A Hatan pizsamában a maga műfajában nem egy rosszul sikerült példány, egyre képtelenebb helyzetkomikumok működtetik a cselekményt. A Gálvölgyi János által rendezett nagykörúti előadás azonban nem elégszik meg az őrült helyzetekkel, a szereplők egy részéből is komplett idiótát csinál. A fejhangon modoroskodó Hajdú Steve tényleg a Szeszélyes évszakok Balázs Péteres idétlenkedéseit idézi, Fábián Anita proli szobalánya pedig az egykori Vidám Színpad letűnt játékstílusát hozza vissza. Vándor Éva, Csonka András és Lévay Viktória legalább értik a különbséget egy színházi előadás és egy vásári bohóctréfa között, de a második felvonásra érkező Barabás Kiss Zoltán (a szobalány férjének szerepében) ismét csak egy ütődött kesztyűbáb mélységeit ábrázolja.

hatan2.jpg

Vándor Éva (Jacqueline), Hajdú Steve (Bernard), Barabás Kiss Zoltán (Bertrand), Fábián Anita (Brigitte/2)

Fotó: Szalóky Béla

A vicces jelenetek sokkal élvezhetőbbek lennének extra harsányság nélkül, hiszen a bohózatokban általában normális emberek kerülnek nem normális helyzetekbe, nem pedig bolondok bolondoznak féktelenül. A rendezés még rá is játszik a börleszk-jellegre, az egyik jelenetben stroboszkóppal teremtik meg a némafilm-hangulatot, de ettől még nekünk nem lesz jobb.

Ám a Hatan pizsamában a nézőteret figyelve két óra tomboló hahotázás, zajos siker. Az őszülő urak és kiskosztümös asszonyaik elégedetten ismerik fel kedvenceiket a televízióból, a szünetben pedig boldogan mesélik egymásnak, hogy mekkorákat nevettek.

A Játékszínt tehát úgy tűnik így kell megtölteni. Gazdasági érvekkel egy többé-kevésbé magánszínház esetében nehéz vitatkozni. A hiba alighanem bennünk van, állapítjuk meg, és óránkra nézve elégedetten nyugtázzuk, hogy fél 10-re akár mi is pizsamában lehetünk.

gálvölgyi jános csonka játékszín hajdú steve fábián anita barabás kiss zoltán lévay viktória camoletti

A bejegyzés trackback címe:

https://vanyabacsi.blog.hu/api/trackback/id/tr535615146

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kommentek

süti beállítások módosítása