Kortárs magyar science fiction a Nagymező utcában. Megnéztük, hogy ez lehetséges-e. A 011-alkotócsoport Garzonpánik című sikerdarabja azt igazolta, hogy nagyon is az.

fotó: 011

Miközben a moziban csillagok közt űrhajózunk (Interstellar), a frusztrációnk teremtette megaszörnyekkel hadakozunk (Birdman), szélsőséges stresszhelyzetek alternatív megoldásait tanuljuk (Eszeveszett mesék), a kiirtott őserdő helyén új fákat ültetünk (A föld sója), vagy a fehér kalapos sajtmágnás palotájában vendégeskedünk (Doboztrollok), addig a színházban többnyire szobákban ücsörgő értelmiségieket, kisestélyis nőket, öltönyös úriembereket figyelünk. A színdarabok nagy merítése az emberi létezést a hétköznapok tanulságaival magyarázza. A fantázia világába legfeljebb mesejátékok és zenés előadások merészkednek, de ezekben nagyon ritka az intellektuális ambíció. Épp itt az ideje, hogy kortárs szövegek a darabírás hagyományos kereteit feszegessék. A Radnai Márk vezette 011 alkotócsoport megalakulása óta erre törekszik (tavalyi interjúnk itt), legutóbb Vinnai András párkapcsolati víziójából, a Garzonpánikból tartottak bemutatót, a Független Thália Projekt támogatásával. 

A pörgős tempójú este legelső jelenetében a közönség bevonására látunk egy lehetséges megoldást. A főszerepeket vivő Pálos Hanna és Klem Viktor azzal jönnek be, hogy ők csak ártatlan fiatal színészek, akik a szövegkönyvben leírtakat mondják, a rendezői utasításoknak megfelelően jönnek-mennek, és most azt várják, mit adjanak elő nekünk, akik ugye a közönséget játsszuk. Nem mondom, hogy tökéletes ötlet, de feltétlen szükségszerű. Mivel nem lehet minden egyes előadás előtt beavató foglalkozást tartani, a Tháliába szokott (vagy inkább: odakeveredett) nézőnek kell valami figyelmeztetést adni, hogy ne lepődjön meg a folytatástól. És a nézők veszik a lapot: hát jó, ez valami furcsaság lesz, de legalább nevetni is lehet rajta. Nem sokra rá bejön Szabó Győző és letolja a nadrágját. Tessék, már megérte kifizetni a jegyet, lesz miről mesélni másnap, mostantól hátra lehet dőlni, szórakoztassatok! A bemelegítés után kezdődhet a masszív őrület, Alvin és Nóra végtelenbe tartó ámokfutása a magukra zárt űrgarzonban. Szex-vita, hűtőben termő ételek, álom a rémálomban, hajszárítós áramütés, emberkísérletek, világvége: Hollywood rögtön lecsapna rá, a kőszínház azonnal kicsapná. 

A bizarr Ádám és Éva történet mégiscsak színházként működik; gazdagon berendezett, sokfunkciós színházi térben (Cseh Renátó), ötletes, vagány színházi jelmezekben (Szlávik Juli) három remek formában lévő színházi színész teszi oda magát. Szabó Győző, ha akar, tud olyan minőséget nyújtani, hogy azzal bármikor a Katona élvonalába tartozhatna, de nem mindig van hozzá kedve. Most teljes odaadással vesz részt a csapatmunkában, és ahogy mondani szokás: lubickol a hálás epizódszerepekben. Minden egyes színre lépéséhez új karaktert kell felépítenie, és öröm nézni, hogy humorral, görcs nélkül oldja meg a feladványt. Klem Viktor nagyon szimpatikusan hozza az egyszerű élvezetekre hajtó, nagydumás srácot. Természetes hanghordozásával, egész megjelenésével mai figurát teremt. Legelső klasszikus szerepeiben még feszengett, azóta sokat érett, egyben oldottabb lett a játéka. Pálos Hanna pedig egyszerűen a legjobb. Mármint nem kizárólag hármójuk közül, hanem úgy általában. Nemzedéke nagy ígérete, és bámulatos, hogy ezt nem veszi komolyan. Fergeteges monológjára egészen váratlan nyílt színi tapsot kapott. Végig élvezetes az összjáték, amit nyújtanak.

fotó: 011

Radnai Márk rendezése kreatívan bánik a színészekkel, a szöveggel, a helyszínnel, a zenével, a fénnyel. Kíváncsivá tett, mit kezdene egy nagyszínpadi projekttel. Nemrég az Átriumban kezdtek próbálni újabb darabot, ami ugyancsak párkapcsolati analízis lesz, és amihez úttörő módon közösségi finanszírozással gyűjtik a pénzt.