A politika csak tünete saját embertelenné vált világunknak – vág hasba ismét Schilling Árpád. A harag napja a Trafóban az évad fontos előadása.
Aktuálpolitizáló előadásként indul a Krétakör új darabja, A harag napja. Mozgalmat alapító ápolónők követelik a megafonban az elmaradt túlórapénzek kifizetését. A Krétakör Sándor Máriáit azonban gyorsan leszereli az álszent politika, a miniszteri kitüntetés után a bátor kiállást tévés szerepléssé silányítja. Míg az egyik perchős továbblép, a másiknak az állásába kerül a mozgalmárság. Innen indul valójában a kisember hétköznapi tragédiája. A Sárosdi Lilla által alakított munkanélkülivé lett nővér, aki elhagyott asszonyként él idős édesanyjával (Meszléry Judit) és a kilátástalanságból kitörni vágyó lányával (Kovács Kata Milla).
A harag napja jelenünk nyomorúságos éveit ábrázolja, de nem menti fel a nézőt azzal, hogy nincs mit tenni, mert a rendszer szar. Inkább megmutatja, hogy a szar rendszerben szarok vagyunk mi is, hiszen a darabban a kiszolgáltatott hősnő minden elkeseredett küzdelmét egy jobb életért, embertársai, kollégái, ismerősei, rokonai és szolidaritás fogalmát hírből sem ismerő ismeretlenek ítélik bukásra. A segítségért nyúló kézbe harapnak bele, adnak morális leckét az immorálisak miközben a más nyomorán is nyerészkednek. A harag napjában ember embernek farkasa, hiszen Schilling arról beszél nekünk, hogy a hatalom bábjai vagyunk mind, akik frusztrációinkat egymáson vezetjük le, és a szemünk előtt történnek meg azok a tragédiák, amelyekre oda sem figyelünk. A harag napjának hősnője minden körülmények között túlélni akar, de minden terhet egyedül kell viselnie, valódi segítség nem jön, a terhek sokasodnak, az időzített bomba pedig robban.
A Zabezsinszkij Éva, Schilling Árpád és a szereplők által írt darabból a Krétakörre jellemző intenzív, zsigeri színházat, fájdalmasan, de jól befogadható produkciót varázsol a rendező. Sárosdi Lilla testi és lelki lemeztelenedésével a megalázottságot, az anyagi, az érzelmi és a szexuális kiszolgáltatottságot éli és élteti át. Megrázóan szép, áldozatokkal teli alakítás. Remekel a saját kiszolgáltatottságában is lekezelő anya, nagymama szerepében Meszléry Judit. Mechanikusan tejfölt kanalazó képe retinánkba égett. Kovács Kata Milla, a lány szerepében egy másik kitörés kudarcát mutatja meg. Láng Annamária és Rába Roland egyik szerepből a másikba ugorva keserítik meg a főhős életét. Abszurd figuráik teszik tragikomédiává A harag napját.
Az előadás számos erős képet, kiválóan felépített jelenetet mutat, a darab dialógusai különlegesen erős szövegek. A szándékosan banális mellékszereplők mondatainak banalitása szórakoztató, mégis fájdalmas. A Keszei Borbála által tervezett színpadi tér közepén az otthon melegét, biztonságát jelentő kanapé áll, ám a bútor rövid idő alatt a megaláztatások, a talajvesztés helyszínévé válik. A színpad két hátsó végében ruhafogasok mögött öltöznek figurákból figurákba Láng és Rába. Szinte mindenki a színpadon marad a darab végéig, csak a lány hagyja el a teret. A kitörés neki is csak a fantáziájában sikerülhet, az is túl nagy áron. De visszatér: a kilátástalanság nem múlik el magától az újabb generáció számára sem.
A harag napja az évad fontos előadása, ne próbáljuk megúszni a szembenézést!
Friss a comment.com-on