Nincs nagy csavar, nincs nagy átértelmezés. A Radnótiban csak előadják Ibsen drámáját. De remekül.

Fotó: Mózsi Gábor
Képeinkért kattintson!

A Hedda Gabler színlapján ovális, rácsos alakzat, mint egy karcsú céltábla, lövésnyomokkal. A Radnóti színpadán ismétlődik a motívum, a polgári villa minden ajtaján, ablakán ilyen alakú rács. Gabler tábornok életnagyságnál nagyobb portréja a falon végig szembenéz a nézőkkel; a lánynevén emlegetett Hedda sokkal inkább apja lánya, mint a férje felesége. Az öntudatos nő különbnek érzi magát környezeténél, ugyanakkor a kitörés minden útja elzáródott előle. Apja halála után régi életmódja nem folytatható. Férjét nem szereti, csak azért választotta számos kérője közül, mert ő ígérte a legnagyobb jólétet. A házat hitelekből tartják fenn, Hedda így sem elégedett, szebb zongorát, izgalmasabb életet szeretne. A kisváros világa fullasztja, az anyaságnak a gondolatától is irtózik, tudós férje munkájában nem tud osztozni. Egyetlen hobbija: a fegyverek. Több lövés eldördül a drámában, és ami Heddát izgatni képes, az a romlás, a pusztulás. Másfél nap alatt mindent elpusztít maga körül.

Petrik Andrea Heddája hideg szépség. A züllött Lövborg történetei egy ideig lekötik, de igazából senkit nem tud szeretni a környezetében. Elégedetlen az életével, és mindenkit tönkretesz. Sorsa vergődő foglyát igen, a többre hivatott embert kevésbé látjuk meg alakításában. A szívtipró külsejű Adorjáni Bálint Jörgen Tesman szerepében olyan zseniálisan lényegül át középszerű tudóssá, jóakaratú, balfácán módra naiv papucsférjjé, hogy szinte fel sem ismerjük. Büszke a trófeára, rajong a nejéért, de nem érti meg. Pál András Lövborg szerepében nagy belső erővel játssza el a nagy formátumú, alkohollal és zülléssel harcoló lelket. Hirtling István mint Brack bíró a Hedda körül ólálkodó harmadik férfi: finom modorú strici, titokzatos viselkedésével próbál beférkőzni a szépasszony kegyeibe. Wéber Kata Elvstednéje szürke figura, mégis meg meri lépni mindazt, amit Hedda nem: dolgozik, elhagyja a férjét, Lövborgot jó útra téríti és inspirálja munkájában. Csomós Mari mint Juliane másik női utat mutat: az önfeláldozó szolgálatot, a betegek ápolását.

Fotó: Mózsi Gábor

A díszlet a 19. századi villa pontos ábrázolása, kanapékkal, zongorával, vázákkal, melyeket az elégedetlen Hedda át is rendez (díszlet: Szlávik István). Az olyan kis tárgyakat is megmutatják, mint Jule néni kalapja, vagy Tesman hímzett papucsa. Szakács Györgyi korhű jelmezeket tervezett a figuráknak. „Hagyományosan állítjuk színpadra, kosztümökben, egyszerű díszlettel, de ez a legnehezebb: el kell játszani. Nincs benne nagy csinnadratta, nem cigizik Hedda farmernadrágban. Be kell jönni, el kell játszani, és ez elég kemény. Keményebb, mint amikor megúszod egyik gegtől a másikig” - mondta a címszerepet játszó Petrik Andrea egy interjúban.

Valló Péter rendezése hagyományos jelmezben, díszletben, nagyszerű színészi játékkal állít színpadra egy klasszikust. Nem modernizálja, nem írja át a darabot, nem kacsint ki aktualitásokra, nem politizál, nem meztelenkednek a szereplők, nem szólnak popslágerek, nincs trágárság. Eljátsszák Ibsent.