Samuel Beckett komédiája nem vicces, nyomasztóságán csak unalmassága kerekedik felül a Katonában. A Szép napok túlélte a halálát, pedig nyugodhatna békében.

Fotó: Karip Timi
Galéria nyílik, kattintson!

Emberfeletti teljesítmény jellemzi a Katona József Színház Sufnijának friss bemutatóját. A Szép napok (eredetileg Ó, azok a szép napok!) című Beckett-színdarabot Szirtes Ági másfél órán át – nagyobb tévesztés nélkül –  jóformán egyedül játssza végig, ám az emberfeletti teljesítmény nem csak az ő játékára vonatkozik. Mi, a darabot fegyelmezetten végigülő nézők is elismerést érdemlünk, mivel a Szép napok egyszerűen elviselhetetlen.

És nem arról a jóleső rosszérzésről van szó, amely jellemzője a hatásos társadalomkritikai színháznak, hanem az a fészkelődés-járványt terjesztő, köhögtető, órára néző életmegrövidítésről, amelyről futva menekülnénk a szünetben, már ha lenne szünet.

Hogy vajon Székely Kriszta rendező szakos egyetemi hallgatóra pikkelt az egyik katonás tanára vagy más furcsa jelenség okozta a darabválasztást, azt mi nem tudjuk, de Beckett komédiának szánt nyomasztása 2014-ben emberi fogyasztásra alkalmatlan. Hálátlan feladat egy kezdő színházcsináló számára.  Az abszurd dráma talán legnagyobb alakjának a hatvanas években született műve mára elveszítette provokativitását, és ami megmaradt belőle, az a tömény, ólomsúlyú unalom.

Fotó: Karip Timi

Winnie (Szirtes Ági) a tengerparton derékig a homokba ásva ül. Dolgokat vesz elő a táskájából, fogkefét, zsebkendőt, revolvert, és közben nagyon örül. A legnagyobb öröme, hogy a napok valahogy eltelnek, mindig történik valami. Eközben időnként megszólítja társát, Willie-t (Bezerédi Zoltán), akit mindez nem érdekli, és csak időnként jön elő a takarásból. Később – a már nyakig a homokba temetett – Winnie el akar énekelni egy éneket, aztán meg is teszi, ennek is örül. Willie-t ez sem érdekli. Megértjük őt.

Szirtes Ági szokásának megfelelően remekel az együgyű asszony szerepében, Bezerédi néhány mondata kevés ahhoz, hogy ítéltessen. Székely Krisztát az előadás unalomcunamijáért hibáztatni igazságtalan lenne, ha ezt a darabot meg kell rendezni, valószínűleg valahogy így kell, de hogy miért kell egyáltalán, az előttünk máig rejtély marad. A Katona József Színház sem tévedhetetlen. Sajnos.