Családi vállalkozásban mutatta be Lehár Ferenc A mosoly országa című nagyoperettjét a Budapesti Operettszínház. Legalábbis ez a benyomásunk támadt a premieren.
A női főszerepet, Lizát az igazgató-rendező Kerényi Miklós Gábor feleségére, Frankó Tündére osztotta, a táncos komikus karakter, Hadfaludy gróf megformálására pedig a bemutatóra fiát, Kerényi Miklós Mátét tartotta a legalkalmasabbnak. Félreértés ne essék, ha az átütő színházi élménynek némi nepotizmus az ára, mi egyáltalán nem vagyunk ellenére a dolognak, de amikor Frankó Tündének saját mostohafia csapja a szelet a színpadon, valahogy nehezünkre esik az elvonatkoztatás. Azt is meg kell állapítanunk, hogy az operett műfaja – szemben az operával – igényli a szereplők közötti kémiát. Amikor a kétségtelenül lírai szoprán Frankó Tünde és a nála tizennyolc évvel fiatalabb tehetséges, és a szerepben mérsékelten modoros tenor, Boncsér Gergely szerelmesen borulnak össze, fogunkat szívva nézünk egymásra, feszengünk rendesen. És hasonlóan érzünk, amikor a vele szinte egykorú Jantyik Csabát (Lichtenfeld gróf) papának szólítja a primadonna. Roppant kínos egy hölgy korán csámcsogni, de a gazdag operettirodalomból Liza szerepe már elhaladt Frankó Tünde mellett, és ez a harmadik sorból nézve kimondottan problematikus; a karzatról talán kevésbé egyértelmű.
De A mosoly országának legfrissebb bemutatója nem csak ezért nem tartozik a repertoár legjobbjai közé. Bár maga a cselekmény is jóval lomhább, mint mondjuk az etalonnak számító Csárdáskirálynőben, a rendezés nem segíti a könnyebb fogyaszthatóságot, még az ide-oda becsempészett szalonrasszista poénok sem, csak a Makláry László által vezényelt zenekar ment meg minket időnként attól, hogy hosszabb időre lebukjon a fejünk ezen az álmosító kora őszi májusi estén. Az előadás elején és közben több ponton főszerepet kapó LED-fal használata érthetetlen, a vetített ábrák olyanok, hogy ha a vidámparkban nyernénk meg őket kép formájában, inkább a vámpírfogat választanánk. Az ízlés elleni merénylet a díszletben is fellelhető, Gyarmathy Ágnes színpadképeiről nem Kína, hanem egy külvárosi kínai étterem jut eszünkbe, a legyezőt formáló elemek pedig nem végigvitt koncepcióra, csak egy hirtelen ötletre utalnak. Horváth Kata jelmezei jobbára hozzák a mesebeli kelet színpadi feelingjét.
A mosoly országa a felvilágosult nyugat és a hagyományaiban élő keleti világ találkozását dolgozza fel. Szu Csong herceg Kína bécsi nagyköveteként szerelembe esik az osztrák grófkisasszonnyal, ám a kapcsolat elé komoly próbatételt gördít a sors: a hercegnek váratlanul haza kell utaznia, hogy elfoglalja országában a miniszterelnöki széket. Amikor Liza vele tart és a felesége lesz, nagybátyja azzal szembesíti mérgesen, hogy a kínai társadalom nem képes elfogadni őt Szu Csong feleségeként, innen talán már sejthető, hogy Lehár zeneileg operai minőségű nagyoperettje a műfaj kevés happy end nélküli darabja közül való. A történetben ott van a kötelező táncos komikus-szubrett vonal is, a grófnőnek sikertelenül kurizáló Hadfaludy Ferenc (Kerényi Jr.) és a herceg húga, Mi (Dancs Annamari) között is lobban a láng, ahogy ez lenni szokott. Az ő kettősük hihetőbb, alakításuk, ha nem is emlékezetes, de korrekt. A saját számban szegény Hadfaludynak segítségére siet Kerényi Sr. (KERO®), amikor a Bécsi asszonyok című korai Lehár-operettből átemeli „A banda élén míg megyek” című számot, vagy amikor kevésbé sikerült táncbetétet told be A három grácia egyik főmotívumából (Apacstanyán). Lőcsey Jenő koreográfiái sok váratlan izgalmat nem rejtenek magukban, a tánckar őszülő férfi tagjait azért itt-ott megizzasztják.
A kisebb szerepekben a műfaj elvárásainak megfelelően teljesítenek a bécsi jelenetek öregedő tisztjei és tisztnéje, Liza és Feri szülei (Jantyik Csaba, Balogh Bodor Attila, Vásári Mónika). A kínai színekben pedig Földes Tamás (Csang bácsi) és Peller Károly főeunuchja érdemel említést, utóbbi ezúttal a táncos komikusi szerepről lemaradva is pontos poénmondó, igazi operettjelenség.
A mosoly országa operettszínházi előadása kevésbé sikerült eleme a színes repertoárnak. Bízunk benne, hogy egyszeri tévedésről, nem tendenciáról van szó.
Friss a comment.com-on