Köles Ferenc brillírozik a kaposváriak Bányavakságában. A POSZT-ra miatta feltétlenül érdemes volt meghívni az előadást.
Blogszerzői vetésforgóban tudósítunk idén a POSZT előadásairól, amelynek végső válogatása keltett bennünk némi ellenérzést. De ne kerülgessük a forró kását, egyszerűen nem tekinthetjük az elmúlt színházi év legjobbjainak seregszemléjének egy olyan fesztivált, amelynek versenyprogramjából hiányzik Pintér Béla és Társulatának remekműve, az évad talán legjelentősebb előadása, a Titkaink. A két színházi szövetség közös válogatásának legrosszabb kompromisszuma az, amely szerint az európai szinten elismert színházi alkotó Pintér nem hozhatta el életművének eddigi csúcsát jelentő előadását.
Bojkottot mégsem hirdetünk, inkább megnézzük, milyen a felhozatal.
Székely Csaba (interjúnk vele itt) a 2010-es évek Egressy Zoltánja, művei fontos színházi alkotókat, műhelyeket foglalkoztatnak. Nekünk sem ez az első élményünk a Bánya-trilógiával, a Bányavaksághoz a Szkénében Csizmadia Tibor rendezésében volt szerencsénk.
Tavaly a Sebestyén Aba féle marosvásárhelyi előadás versenyzett a POSZT-on. Idén a Kaposvári Csíky Gergely Színház hozta el a darabot, amely egy erdélyi falu mikroközösségén belül mutatja be a román-magyar együttélés nehézségeit, a nacionalizmust, a munkanélküliséget, az alkoholizmust, a korrupciót, az általános értékválságot.
A községből faluvá züllött település polgármestere, a húgával, Iringóval (Nyári Szilvia) és jórészt belőle élő Ince (Szula László) egyszerre küzd az alkohollal, a pénztelenséggel és ellenlábasával, a „rovásmagyar” Izsákkal (Urbán Tibor), aki a közelgő választáson le akarja győzni. Hogy ezt megakadályozza, Ignác rendőrt hív, hogy felhívja a figyelmét Izsák erdőlopására. A román rendőr, Florin (Köles Ferenc) érkezése azonban nem úgy sül el, ahogy azt a polgármester eltervezte.
Székely Csaba drámáinak erőssége a szociografikus megközelítés mellett a román és a magyar nacionalizmus ábrázolása, az erdélyi magyarok és a románok árnyalt ábrázolása. Bérczes László rendezése inkább a karakterek személyiségére fókuszál, pszichológiailag elemzi a figurák javát. A humor és a drámaiság az alakok között felosztva szerepel, bár a darab lehetőséget adna arra is, hogy ez minden karakterben ott legyen. Iringóként Nyári Szilvia inkább a férje és az élete által bántalmazott asszony tragédiáját mutatja be, Izsák inkább mulatságos, indulatos figura, pedig rejtene még dimenziókat.
Az egyébként színvonalas alakítások közül a román rendőrt játszó Köles Ferenc emelkedik ki, igaz, ő nagyon: egy személyben ad magyarázatot a kaposvári Bányavakság jelenlétére a POSZT-on. Remek a romános magyar beszéde, hanglejtése és pontosan építi fel az együgyű és jó szándékú hatósági embernek tűnő, de nagyon is rafinált zsarut, aki afféle székelyföldi Columboként adja a hülyét, majd lecsap. Kiemelkedő, díjra méltó alakítás (Köles Ferenc a Színházi Dolgozók Szakszervezetének Básti Lajos-díját kapta a Bányavakságban nyújtott alakításáért - a szerk.).
A nacionalizmus gőgje román oldalon is megjelenik, Florin azonban túlfut a triumfálásban, és ez szövetségessé teszi az egymás vesztére törő vetélytársakat…
Ince személyes drámája történet a történetben: az iszákos, korrupt, kisstílű polgármester egyedül a kolozsvári egyetemen tanuló lánya, Izabella (Grisnik Petra) önzetlen anyagi támogatásában érezheti saját értékét, életcélját. Amikor Ince rádöbben, hogy a pénzt az ablakon dobta ki, összeomlik.
Az előadás utolsó jelenetében megnyílik Czigler Balázs ferdefalú faházának hátsó fala, Ince pedig kilép a semmibe. Az ő világának itt a vége.
Friss a comment.com-on